|
Az NB II-es kézilabda bajnokság utolsó mérkőzősének befejezésekor Kovács Flóra, végzős játékosunk a mellékelt levél felolvasásával lepett meg engem, a nézőket és így búcsúzott a CSAPATtól!
ÖRÖKKÉ KÖLCSEYS!
Tisztelt Tanár úr, kölcseys kézilabdázók és szurkolótársaim!
Sokat gondolkodtam azon, hogyan és mit fogalmazzak meg a családom nevében az elmúlt évek élményeiről. Először is köszönetünket fejezzük ki azért, hogy egy olyan „család” részese lehetett a lányunk, ahová mindig bátran, félelem nélkül engedhettük el, hiszen tudtuk, jó helyen van. Részesévé válhatott egy közösségnek, ahol az összetartás, a barátság, a kitartás voltak a kapcsok, nem a rivalizálás, az egymás sárba tiprása. Örök emberi értékeket tanult: tenni a másikért, segítő kezet nyújtani, küzdeni.
Ezek nem működhettek volna, ha nincs Tanár úr, aki a maga szigorával tökéletességre, maximalizmusra, győzni akarásra törekvésével sarkallta a lányokat. Minden dicsérő szó balzsam volt a lelkekre. Kívánjuk, hogy erőt, egészséget adjon a jó Isten a továbbiakhoz is. De Tanár úr önmagában kevés lett volna. Kellettek Gizmó és Kelly csajosan bátorító szavai, a csínytevésekre, viccekre hajlandó csapattársak. A pályán egymás rezdüléséből tudtátok már, mi következik, hová megy a labda. Az öltözőben pedig zajlott az élet. Együtt lélegzett ez a társaság.
Feltétlenül köszönetet kell mondanunk a „fuvarosoknak”. Tilki Andinak, aki rászánta az időt, energiát hogy kerülő úton sokszor eljuttassa Flórát a Bencsbe. Krisztának, aki úgy tud dudálni, ahogy senki más. Persze végül, de nem utolsó sorban Inez anyunak és apunak, akik mindig szívesen kanyarodtak felénk, ha szükség volt rá.
De feltétlenül hálás szívvel emlegetjük majd a szurkolótársakat. Nem tudom, milyen volt az élet előttünk és milyen lesz utánunk, de mos irigylésre méltó CSAPAT vagyunk. Csupa nagybetűvel. A Katona klán kiegészülve egy-két Tóthtal a vicces szárny. Kiss Pista és Sanyi együtt az apák megtörhetetlen bástyája, a bírók méltatásának mesterei. Őket támogatja Rabatin és Torkos apuka is. Az örök szakértőnk Kósa Pista, aki szívet melengetően tudja mondani, hogy „Nézd meg, csak lövetett egy gólt a lányommal!” vagy „Úgy fut, mint a gazella.” Vannak csendes társak, akik tapsukkal és jókedvükkel támogatták a csapatot. Ők az anyák részlege. Kicsit aggódva, büszkeséggel telve nézik csemetéjüket a pályán. Néha morogva, elégedetlenkedve. Hazudnánk, ha azt mondanánk soha nem volt teher jönni, készülni, főzni, utazni, alkalmazkodni. De így visszagondolva feltétlenül megérte. S bár még csak most hangzott el az utolsó sípszó, máris űr marad a helyén. Egy korszak lezárult.
Kívánunk a csapatnak további sikeres szereplést és a hőn áhított aranyérmeket! A szurkolóknak további fantasztikus meccseket! S szeretnénk, ha majd felétek járunk, fogadjatok jó szívvel és baráti üdvözlettel, mert mi örökké kölcseysek maradunk! A Kovács család
 |
TÁMOGATÓINK |
|
  
| | | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
